Értékes természetvédelmi terület

A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó szurdok területét többszáz méter hosszan védett hóvirágmező borítja. A különleges és ritka variációk számos változatban megjelennek. A védett kisvirágú hunyor nagy populációban van jelen. Zöld szerény virágával egyike az első tavaszi virágoknak. Az ujjas keltike lila, majd az odvas keltike lila-fehér tengere nyújt csodálatos látványt. A pettyegetett tüdőfű, a kapotnyak, a kónya vicsorgó, a galambvirág, a boglárkák majd a turbánliliomok tarkította sötét erdőben minden évszakban varázslatos természet tárul elénk. A sziklafalakon édesgyökerű páfrány, és több védett pajzsikafaj található. Az északi oldal dolomit sziklagyepeiben különleges mohák és májmohák, zuzmók, budai berkenye, tiszafa, zanótfélék nőnek. A salamonpecsétek 3 faja él itt, de orchideafélék is akadnak bőven. Ilyen a fehér és a piros madársisak. A magasabb részeken Magyar zergevirág, leánykökörcsin, fekete kökörcsin, számos kosborfaj és tavaszi hérics él, de több színben találhatunk törpe nőszirmokat is.

Az itt található sziklák falait egy zöld zuzmófaj borítja, mely a sötétben kissé lumineszkál, így érdekes látványt nyújt a Holdfényben arra járónak.

 A szurdok kezelője a Pilisi Parkerdő Zrt. akikkel együttműködve több terepbejárást kezdeményeztek a Makkosi Civilek, hogy a fakitermelést csökkentsék. 3 éve született egy rendelet, melyben a szikla 15 m-es  környezetében egyáltalán nem és a DINPI által kijelölt védett foltokban sem lesz többet fakivágás. Mivel 10 éven belül 2 fakitermelés miatt nagyon megritkult a gyertyános, a helyiek és a vidékről erre zarándokolók is szeretnék, hogy a kegyhely megőrizze erdős hangulatát és ne legyen többet fakitermelés ezen a számukra kiemelt fontosságú védett zarándokhelyen.

Sokszínű élővilág egy karnyújtásnyira

A szurdok mélyén őzek, vaddisznók, rókák, nyestek és borzok mellett macskabaglyok, sárgarigók, harkályfajok és egerészölv is él. A párás környezetben nyáron a rovarok ide járnak inni, mert helyenként föld alatti vízzel telt üregek vannak a sziklákban. A száraz időben így egész pillangókavalkád jelenik meg. Sok a róka és borzlyuk, amelyek veszélyesek, beomolhatnak és a betemetett piktortéglaüregek néhol függőleges nyílásai is beszakadhatnak, ezért kisgyermeket, kutyát inkább a kijelölt túristaúton kell vezetni.

Szakrális kegyhely története

A sziklákban található különleges tűzkő zárványokat az őskor embere pattintott nyílhegyek, kések készítésére használta. A kereszténység előtti időkben a Mária-sziklák sziklacsoport közelében valaha forrás eredhetett, lábánál patak folyt, melynek vizét szakrális célokra használták, csakúgy, mint a kultikus jelentésű függőleges sziklahasadékot, mivel az ilyen jellegű hasadékokat gyakran beteg csecsemők gyógyítására alkalmazták. A kisdedet nyugatról keletre átadták a hasadékon, hogy elűzzék belőle a betegséget. Lehetett áldozóhely, de zsengeáldozati fal, ahová hálából ételt hoztak, illetve akár temetkezési hely is egy ilyen szikla a szakirodalmi források és a szakértő őstörténészek szerint. Egyfajta kereszténység előtti zarándokhelyek, templomok voltak a jeles sziklák, az öreg fák vagy források. Szent László király dekrétoma idejében az ilyen erdei kegyhelyek látogatása tiltottá, ezzel egyre nehezebbé vált, de azért még sokáig látogatták titokban az ősi vallás gyakorlói. Később a kereszténység sok helyen átvette, továbbvitte az ősi kegyhelyek tiszteletét, így születtek ezeken a helyeken a Mária források, Mária-sziklák és Mária képekkel, keresztekkel, kápolnákkal ellátott erdei zarándokhelyek. A szent helynek használt szikla alatt az 1970-es évekig 2 m átmérőjű barlangszentély volt. A sziklafalon lévő mesterséges kerek mélyedés és a szikla neve is kultikus helyre utal. Az 1970-es években a környező utcák a sváb szőlőművesek birtokából Kádár testőrségének tulajdonába kerültek. Ekkoriban a sziklát ismeretlen tettesek felrobbantották. A kisbarlang eltűnt. Helyét már csak egy barlangászati jel és régi barlangászkönyvekben szereplő adatok alapján tudjuk. 1945 után a Mária-szurdok túristaút ösvényét Meteor-szurdoknak, Kavics-ároknak majd Stromfeld Aurél útnak nevezték. Az addig élő kegyhely közelébe dögkutat telepítettek, szemetet hordtak és a szikla szentképét, mécseseit is időről-időre összetörték.  A szurdokban az 1800-as években piktortégla-bányászat folyt. 4-5 piktortéglaüreg összesen több, mint 100 méter hosszan átszőtte a hegyet. A Budai festékföldet bányászták itt a sváb telepesek egészen a kitelepítésük idejéig.
A piktortéglaüregeket később veszélyesnek találták és berobbantották. Az egyetlen megmaradt üreg mára védetté lett nyilvánítva. Följebb a dolomitfalban van egy ismeretlen korú ülőfülke, mely nagyobb a kaptárköveknél. Ezzel szemben épült Magyarország negyedik sztúpája, amelyet a Dalai Láma őszentsége Svájcban a világbékére felesketett magyar buddhista szerzetesei avattak fel 1984-ben.

2000 után a közeli utcák új lakói a szurdokot kitisztították, a dögkutat bezáratták, a szemetet elvitették. A ma is élő kegyhelyet sokan látogatják, Boldogasszony-ünnepeken vagy Karácsonykor főleg, de hétköznapokon is mindig mécses, virág díszíti.